Ez a cikk Michael Eisner, Disney vezér egyik álmáról, a Párizs mellett felépített Euro Disneyland kezdeti kudarcáról szól. Mindenki tudja, hogy manapság az egér nagy és elpusztíthatatlan, ám a nyolcvanas évek elején a cég szinte csak a vidámparkjaiból élt.
Walt Disney egy európai parkból merítette az ihletet
A legelső Disneyland megálmodója maga Walt Disney volt, a társaság legendás alapítója. Kezdetben minden idők legjobb vidámparkját akarta felépíteni Mickey Mouse Park néven, de amikor ellátogatott a dániai Tivoli Gardens nevű helyre, mindent újragondolt. Az 1843-ban alapított Tivoli egészen más volt, mint a vurstli hangulatú amerikai vidámparkok. A pompás keleti stílusú épületek egy egész városrésznyi területet foglaltak el egy gyönyörű mesterséges tó mellett. A szórakoztató látványosságok mellett pedig színházak és szállodák is helyet kaptak. Walt elvetette az eredeti szerényebb terveket, és elhatározta, hogy valami hasonlóan nagy fába vágja a fejszéjét.
Az Anaheim mellett felépített park végül valóban grandiózus lett – akár a Tivoli. A keleti építészeti stílus helyett Walt Disney rajongásig szeretett – sokak szerint hamis nosztalgiával átitatott – századfordulós Amerikája kapott kiemelt szerepet, illetve másik két szerelme: a vasút és a futurizmus. Miki egér és a többi Disney rajzfilm szerepe magától értetődik, beleértve a cég ikonikus logóját is adó Hamupipőke kastélyt. Ez az európai eredet fontos szerepet játszott abban, hogy az amerikaiak később nem féltek ide visszatérni.
Michael Eisner, a Disney-reneszánsz és az európai park alkotója
1984-re a Disney nehéz helyzetbe került. Bár három Disney park létezett, lényegében ezek tartották el a veszteséges stúdiót. Az alapító már rég halott volt, és a társaság fő profilja – a rajzfilmgyártás – elveszítette azt az alkotóerőt, ami annak idején sikeressé tette. Az igazgatótanács ezért egy új, kreatív szellemű vezetőre, Michael Eisnerre bízta a céget. Eisner, Walt Disney-hez hasonlóan hitt a merész döntésekben, a saját vízióiban, és gyakran érzelmi alapon hozott irányította a céget.
Első teendője az volt, hogy elkerülte a Disney ellenséges felvásárlását (greenmail, vagyis váltságdíj fizetésével), majd az elkövetkező években a kreatív munka felszabadításával egy új korszakot teremtett, amit csak Disney reneszánsznak szoktak nevezni.
Ebben az időben újra lenyűgözően kreatív és sikeres rajzfilmek születtek: A kis hableány, az Aladdin, Az oroszlánkirály és sok más siker mind Eisner keze alatt jött létre. A Disney visszanyerte korábbi erejét, a részvények jól teljesítettek. Ismét senki sem mert kezet emelni a világ legismertebb egerére.
Sokak szerint a bajok ekkor kezdődtek, ugyanis egy szerencsétlen helikopterbalesetben elhunyt Frank Wells, Eisner operatív és pénzügyi feladatokat ellátó jobbkeze.
Európának európai Disneylandet!
Eisner régóta tervezgette az európai parkot. Az ötletet az igazgatók egyöntetűen támogatták, és a reneszánsz kasszasikereiből származó bevétel elegendő mozgásteret adott Eisnernek, hogy megvalósítsa a tervét: A kivételesen nagy és rendkívüli szórakoztatóközpontot a legutóbbi, japán parkkal ellentétben teljes egészében a Disney fogja felépíteni és üzemeltetni, és így a profit is teljes mértékben a cégnél marad. Az új park építésének a költsége így kis híján elérte az ötmilliárd dollárt. (Ez az összeg majdnem 9 milliárd lenne 2020-ban.)
Párizs – Európa fővárosainak turisztikai ékköve – jó helyszínnek tűnt, azonban az amerikaiak egy fontos dolgot nem vettek figyelembe: Az erős nemzeti identitású franciák utálták a projektet. Az értelmiségiek kulturális Csernobilnek nevezték a park műanyagból épített álvalóságát, kiemelve, hogy Franciaországban vannak valódi történelmi kastélyok és városrészek, semmi szükség rá, hogy ezt mikiegeresítve eladják nekik. Az épülő park a közvélemény szemében az amerikai fogyasztói társadalom szimbóluma lett. Ezt pedig a francia emberek különösen nem kedvelték.
Valahol a fentiekből egyértelműen következik, hogy a mutatók, ami alapján a várható látogatókat a Eisner piackutatói becsülték, másként működtek Franciaországban, mint az óceán túloldalán. Ezek ugyanis azt jósolták, hogy a nyitás napján elözönlik a helyet az emberek, és Euro Disneyland tartós és átütő siker lesz. A piackutatás kvalitatív oldalával is gondok voltak: az Euro Disneyland név jól csengett az amerikaiak fülében, hiszen Európa számukra a luxust és a kiválóságot jelenti, a franciák azonban az üzletre és a pénzre asszociáltak az Euróról. A parkot végül ünnepélyes keretek között 1992 áprilisában megnyitották.
Hiába adtak az egér kezébe bagettet
Az első nap tragikusan alakult. A tervezett félmillió látogató helyett mindössze 25.000 ember érkezett. A következő hónapok sem alakultak jobban. Állandó problémát jelentett a magas fluktuáció (a francia munkavállalóknak nem tetszett az amerikai munkáltatói hozzáállás), és a világgazdaság recessziója. Rossz volt a sajtó, a park bírálói rendszeresen tüntetéseket szerveztek, a látogatók tömegei pedig nem érkeztek meg. A park hoteljei a regionális túlkínálat miatt üresen álltak, a fenntartó vállalat folyamatosan veszteséget termelt. Eisner később azt nyilatkozta, Euro Disney olyan volt, mint egy repülő, amiről felszállás közben leestek a hajtóművek.
A nyitás után két évvel, 1994 márciusában a park már 3,5 milliárd mínuszban volt. Ez akkora gazdasági terhet jelentett az anyavállalatnak, hogy lépni kellett valamerre. Eisner a bezárást is felvetette. A Disney végül komoly beruházásokat halasztott el, külön megállapodást kötött a hitelezőkkel, és hosszú évekre előre elengedte az Euro Disneylandhez kapcsolódó licencdíjakat. A parkot üzemeltető vállalat 24%-át végül eladták Al-Waleed bin Talal szaudi hercegnek, aki ezzel megmentette a bezárástól a helyet.
Újjászületés – Mindent egyetlen hullámvasútra tettek fel
A parkot végül egy új látványosság mentette meg, a „Space Mountain” európai verziója, ahol a látogatókat egy steampunk ágyúból kilövik a Holdra. A zárt térben futkározó hullámvasút az űrutazás illúzióját kelti a résztvevőkben, ám ennek megvalósítása sokba került: csak az építkezés költsége 50 milliárd forintot tenne ki 2020-ban, és ezen felül reklámokra is rengeteg pénzt költöttek. A haldokló vidámpark végül elnyerte a francia közvélemény szimpátiáját, és a Jules Verne által inspirált holdjárat annyira népszerű lett, hogy az összeomlás széléről egy sikeres és jövedelmező parkot csinált az immáron átnevezett Disneyland Paris-ból. (A Space Mountain ma is látogatható, amennyiben arra járnál, bár már nem az eredeti formájában.)
Eisner bukása
Euro Disneyland története jól szemlélteti a Michael Eisnerhez hasonló cégvezetők kockázatvállalási szokásait. Amikor az egész terv zátonyra futott, képes volt újra mindent egyetlen kivételes ötletre feltenni, ami végül be is jött. Eisner tragédiája, hogy hatalmas sikerei mellé időnként hatalmas kudarcok is társultak. Bár néhány tekintetben hasonló helyzetben hagyta ott a céget, mint amikor 21 évvel korábban átvette, az általa elért növekedés megkérdőjelezhetetlen.
A részvényesek Eisnert Roy Disney vezetésével megbuktatták, és a helyére Bob Igert nevezték ki. Azt várták tőle, hogy visszatérnek a Disney reneszánsz sikeres időszakaihoz, Igernek azonban más tervei voltak: Eisner sikereire alapozva egy óriási cégszörnyet csinált Disneyből, ami bürokratikus futószalagon ontotta magából a tömegeknek szánt termékeket. A vállalat jövedelmezőbb lett mint valaha, és sok egyéb mellett megvette a Marvelt és a Star Wars-t birtokló Lucas Arts-ot is. Iger 2017-ben végül visszavásárolta a teljes párizsi parkot, ami azóta is vígan termelné a pénzt, ha nem jött volna a koronavírus. Az egér azonban már akkora lett, hogy az összes parkjának a teljes leállását is túlélte.